Diagnosztikus szempontok
A korai beavatkozás lehetőségei és jelentősége
Dr. Csiky Miklós, gyermekpszichiáter,
ADHDoki, MRE-Bethesda Gyermekkórháza, Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
Az alábbi szöveg dr. Csiky Miklós a Rossz-e a gyerek? című műhelynapon elhangzott
előadásának tartalmi összefoglalása
Témák
Az ADHD történeti áttekintése, eredete
Tünettana: alaptünetek, járulékos zavarok, következményes károsodások
A tünetegyüttes képének változása a különböző életkorokban
Diagnózis és multimodális terápia
Az hiperaktivitás és gyelemzavar (ADHD)
a viselkedés,
a gyelem,
a gondolkodás és
az érzelem szabályozás
komoly károsodásokat okozó zavara.
Félmillió embert – gyermeket és felnőttet – érint Magyarországon. Közülük kevesebb,
mint 20 ezer diagnosztizált és 5 ezernél kevesebb kap hatékony segítséget. Megfelelő
támogatás nélkül a tünetegyüttes jelentősen megterheli az egyént, a közösségeket, az
államháztartást.
Időben kezdve hatékonyan kezelhető. Az intézményi háttér koordinált együttműködése, a
meglévő
szakemberek
célirányos
képzése,
a
jogszabályi
háttér
biztosítása
jelentőségteljesen előremozdíthatja az érintettek ellátását, javít életminőségükön, sorsuk
alakulásán.
Az ADHD okozta funkciózavarok nemcsak a gyermekekre vannak közvetlenül hatással,
hanem a körülöttük élő családtagokra, tanárokra is, és nemcsak a gyermekkor
mindennapjaira, hanem az esetek jelentős részében, egész felnőttkorukra is.
Ezek az emberek és gyermekek az átlagosnál általában jóval szétszórtabbak,
szervezetlenek, kevésbé terhelhetőek, sokszor kifejezetten jó adottságaikat nem tudják jól
felhasználni sem maguk, sem mások, sem a köz javára. Jelentősen több erőfeszítésbe
kerül minden nekik, mint egy átlagos gyermeknek, felnőttnek, családnak.
Az ADHD diagnózisával ma az embereknek alapvetően két, – első megközelítésre
egymástól meglehetősen eltérő – csoportját illetjük.
Az egyik csoport feltűnően mozgékony, izgága, sokat és hangosan beszél, általában
hevesen reagál, hirtelen természetű, többnyire indulatos és a dühét nehezen kezeli.
A másik csoportra szétszórtság, szórakozottság, gyelmetlenség, elmerengés, unatkozás,
álmodozás, esetenként lassúság jellemző.
Első megközelítésre ez a két csoport egymástól nagyon különbözőnek tűnhet, de ha
jobban megnézzük őket, az izgága, szertelen csoportba tartozó emberek nagy része
ugyanúgy szétszórt, gyelmetlen, összeszedettségre, kitartó monoton munkára ugyanúgy
képtelen, mint merengő, álmodozó társaik.
Az – akár lassú, akár hirtelen -, szertelen, szétszórt, szórakozott személyeket nevezzük
gyelemzavarosoknak, angol rövidítéssel ADD-seknek, s ha még izgágák, türelmetlenek és
indulatosak is mellé, akkor ADHD-ról, azaz hiperaktív gyelemzavarról beszélünk.
Mindkét csoportba tartozó embereknek fő baja az, hogy nem tudnak teljesíteni úgy – az
iskolában és sokszor otthon, illetve életük más egyéb területén, – mint azt értelmi
képességeik és egyéb adottságaik alapján az emberek várnák tőlük. Ezt valamilyen
szinten egyébként ők maguk is megélik és szenvednek tőle.
A problémát, bár tünetei meglehetősen szembeötlők, sokszor nem ismerik fel sem a
szülők, sem a tanárok, sőt nem egyszer a szakemberek sem. Így elmarad az oly fontos
megfelelő időben és módon nyújtandó megsegítés, amely meghatározó jelentőségű
sorsuk alakulásában.
Ma már sokat tudunk az ADHD tüneteiről, összefüggéseiről, az idegrendszeri háttérről,
valamint a gyógyszeres és egyéb terápiák hatásáról.
Jelentős,
szembe
tűnő
különbségek
vannak
az
ADHD-s
emberek
hétköznapi
viselkedésében, idegrendszeri folyamataiban, idegrendszeri struktúrái terén a nem ADHD-s
normál populációhoz viszonyítva, és ezt ma már a modern technológiák segítségével jól
láthatjuk és rögzíthetjük.
A hiperaktivitás és gyelemzavar diagnosztizálásában a gyermekpszichiáter illetékes, de
fontos információt nyújtanak a gyermekek jellemzőiről, nehézségeiről a kiegészítő
gyógypedagógiai, pszichológiai vizsgálatok is.
Vita tárgya, hogy a hiperaktivitás és gyelemzavar méltán nevezhető-e betegségnek vagy
sem.
ignacipedagogia.hu/dr-csiky-miklos-a-hiperaktivitas-es-figyelemzavar-tunetegyuttese/
Az bizonyos, hogy megfelelő támogatás nélkül ezek a gyermekek a mai társadalomban
igen megterhelődnek, jelentős hátrányokat szenvednek az oktatás, képzés terén, sokan
elkallódnak, illetve komolyan meg is betegednek. Egyes pszichiátriai kórképek
(depresszió,
szorongás,
személyiségzavarok,
pszicho-szomatikus
zavarok),
a
szerfüggőség, a súlyos balesetek, a nemibetegségek, a koraszülés, az elhízás, magas
vérnyomás, az öngyilkosság, és emellett az életvezetési problémák: a tanulás, a közeli
kapcsolataik, a munkahelyi-szakmai pályafutásuk területén, – mind jelentősen, akár 3-5-
ször gyakoribbak náluk.
Kezeletlen esetekben szinte kivétel nélkül kialakul az önértékelési majd a motivációs
zavar, valamint a reménytelenség, kilátástalanság és nyugtalanság-érzés sajátos keveréke,
amely jellemző rájuk kamasz, ill. felnőttkorban.
Megfelelő, időben adott, célzott támogatással mindebből sok megelőzhető, ki tudják
bontakoztatni és mások javára is használni adottságaikat, jellemző jó tulajdonságaikat,
mint az empátia, segítőkészség, gondoskodás, a nyitottság, lelkesedés, az önzetlenség és
jó szociális érzék, a jó intuíciós képesség és kreativitás, az önállóság, a nemegyszer átlag
feletti memória, az érett gondolkodásmód, erkölcsi érzék, a fejlett humorérzék és verbális
intelligencia.
Az ADHD korszerű kezelése multimodális, azaz több módszer együttes alkalmazására
épül.
Ezek között vannak alaposan megvizsgált, tudományosan igazolt, hatékony kezelések,
mint a gyógyszeres kezelés és a viselkedés terápia.
Emellett, úgy tűnik, hogy az esetek jelentős részében, 10 éves kor alatt a kezelésben
fontos helye van a szenzomotoros fejlesztésnek, – amit Magyarországon nagy számban
és jó színvonalon művelnek is.
Ezen kívül vannak még egyéb kiegészítő terápiás módszerek, amelyek hatékonyságáról –
bár gyűlnek, de ugyancsak nem áll rendelkezésre még elegendő adat.
Ilyen többek között pl. a neuro-feedback, a speciális ADHD coaching, egyes étrendi
kiegészítők, mozgásprogramok, ezen kívül az esetek egy adott részében a diétás
tanácsadásnak is hatása lehet.
Fontos
cél
az
ADHD
ellátó
rendszerének
szervezésében
a
szakmák
közötti
együttműködésen alapuló, intézmény-közti együttműködés keretein belül nyújtott
komplex, a gyermeket igény szerint folyamatosan végigkisérő segítségnyújtás, amely
megfelelő időben kezdődik, megfelelő ideig tart, kiemelt gyelmet fordít az intézmények
és élethelyzetek közötti átmenetekre, és amelyet megfelelő módon építenek fel és
szüntetnek meg.
Ugyancsak fontos cél minden érintett szempontjából, a hatékonyan működő kapcsolat
kiépítése a döntéshozókkal, a civil szféra bevonása (betegjogi ill. egyéb támogató
szervezetek, egyházi és más karitatív intézmények, alapítványok, mozgalmak), valamint a
kutatási irányok meghatározásához, a kutatási folyamatokban való részvételhez, a
kutatási eredmények gyakorlatba való bevezetéséhez való proaktív viszonyulás.
Történelmi áttekintés
– 1775-ben Melchior Adam Weikard német orvos írta le először orvosi tankönyvében a
Figyelemzavar (Mangel der Aufmerksamkeit, Attentio Volubilis) tüneteit és javasolt
terápiát
– 1798-ban Alexander Crichton, skót orvos könyvében is szerepel külön fejezetként
– az 1840-es évek közepén H.Hoffman német orvos gyermekversében leírja
– 1902-ben George Still kórképként tárgyalja előadás jegyzeteiben
– 1926-ban Benedek Elek: Pajkos Peti pajkosságaiban jelenik meg érzékletesen
ignacipedagogia.hu/dr-csiky-miklos-a-hiperaktivitas-es-figyelemzavar-tunetegyuttese/
az 1900-as évek elején agykárosodást feltételeztek hátterében
– 1937-ben alkalmaztak amfetamin típusú (benzedrin) molekulát először terápiájában
(C.Bradley)
– 1955-ben törzskönyvezik a metilfenidátot gyógyszereként
– 1960-ban nevezik először hiperaktivitásnak (Chess)
– 1968-ban önálló kórképként jelenik meg a DSM-II-ben
– 1986-ban tárja fel és bizonyítja longitudinális vizsgálataikban Weiss és Hechtmann
áthúzódását és előfordulását felnőttkorban
– 1994-2013 a DSM-IV, azóta a DSM-5 kritériumokat használjuk
– 1990-es évektől Amerikában a diagnosztizált betegek 90%-a kap gyógyszert, 70%-uk
stimulánst
– 1990-es évektől egyre szaporodik azon vizsgálatok és közlemények száma amely a
tünetegyüttes neuro-biológiai hátterét taglalja, különös hangsúllyal a gátló rendszerek
de citjére a szabályozó folyamatokban
– 2003-tól megjelenik az atomoxetin, a metilfenidát hatékony de drága alternatívája
– Az ezredfordulótól diagnosztikájában és ellátásában széles körben elfogadottá vált a
multidiszciplinaritás ill. a multimodális terápia
– 2014 tavaszától Magyarországon TB-támogatottá válik az atomoxetin (Strattera)
A tünetegyüttes ismérvei
Az ADHD alkati rendellenesség, azaz alapvetően öröklődő (genetika) és a fejlődés korai
időszakában
jelentkező
környezeti
faktorok
(epigenetika)
határozzák
meg.
Egyesek jellegzetes vonásokkal járó temperamentumbeli szélsőségként fogalmazzák
meg.
Az ADHD neuropszichiátriai zavar, melynek hátterében bizonyos idegrendszeri struktúrák
és funkciók eltérő ill. elmaradott fejlődése, érése áll.
Ezt támasztja alá hatékony fejleszthetősége a korai években, a spontán javulási hajlam a
felnőttkor küszöbén, valamint spektrumszerű természete: az, hogy az ADHD-t alkotó
tünetcsoportoknak
különféleképpen
kombinálódhatnak
éskülönböző
súlyossági
fokozataik vannak
Az ADHD kialakulása
A tünetegyüttes kialakulása több okra is visszavezethető .
Az örökletesség szerepe 80 %-ra tehető ikertanulmányok alapján. Magasabb az
előfordulása a kórképben szenvedő gyermek testvérei között. “Az ADHD-s gyermek
gyakran ADHD-s családba születik.” Ha egy gyermek ADHD-s, akkor a testvérének 25-35%-
os esélye van arra, hogy ADHD-s legyen. Az ADHD-s gyerekek anyjának 15-20%-a, az
apáknak pedig 25-30%-a maga is ADHD-s.
A szülőknél ugyanakkor gyakoribb az antiszociális személyiségzavar, a szomatizációs
zavarok, ill. az alkoholizmus, amelyek, mint később látjuk majd, ott szerepelnek az ADHD
okozta másodlagos károsodások listáján.
Több gén megváltozásával hozható kapcsolatba (pl. dopamin receptor, illetve dopamin
transzporter gének), melyek hatása összeadódik.
Ugyanakkor az is meg gyelhető, hogy az örökletességi hajlam nem vonja maga
után mindenképpen az idegrendszeri jellegzetességek kialakulását, ami az epigenetikus
hatások jelentőségére utal a tünetegyüttes kialakulását illetően.
A fizikai, kémiai, biológiai, szociális környezet és az életesemények feltételezhetően
nagyrészt az epigenetikus folyamatok útján vesznek részt a tünetek megjelenésében.
A legjelentősebb környezeti hatások közé tartozik a terhesség alatti anyai dohányzás (2.4-
szeres kockázat), a méhen belüli magzati alkohol (2.5-szörös kokázat) ill. gyógyszer (pl.
diazepam) ártalom.
Komoly szerepet játszhat az idegrendszer szöveteinek oxigenizációs ill. egyéb
anyagcserezavara (keringészavar: lelassult magzati szívműködés, elhúzódó kitolás;
légzészavar; toxémia, icterus.
Egyre komolyabban merül fel a táplálékallergia, illetve egyéb krónikus immunmediált
neuro-in ammatorikus folyamatok, pl. gyakori visszatérő középfülgyulladás, aminek
hátterében immunhiány vagy az immunfolyamatok regulációs zavara húzódhat meg.
Bizonyított az egyes központi idegrendszeri betegségek, toxikus ólomszint szerepe.
A pszichoszociális hatások: a korai anya-gyerek kapcsolat, a családi minták, a családon
belüli és az iskolai kapcsolatok és nevelés minősége döntően befolyásolja a kimenetelt.
Az ADHD tünettana
Összetett kép:
alaptünetek, járulékos zavarok, következményes károsodások
Az ADHD klinikai képére a komplexitás jellemző. Elmondható, hogy az ADHD
tünetegyüttesét mutató gyermekek többsége egyéb részképesség-zavaroktól, társ-
betegségektől és másodlagos károsodásoktól is szenved, melyek tünetei szintén a klinikai
kép részét képezik.
Alaptünetek
Az ADHD alaptünetei egyre szélesebb körben válnak ismertté.
A jellegzetes hármas tünetcsoport: a
gyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás
tünetcsoportjai, melyek a diagnosztikus kézikönyvek kritériumrendszerét is alkotják.
Néhány jellemző tünete ezenkívül két további járulékos tünetcsoportba sorolható.
Ha figyelemzavaros a gyerek: nem gyel a részletekre, nehézséget jelent neki a gyelem
megtartása, olyan, mintha nem
gyelne, amikor beszélnek hozzá, nem követi az
instrukciókat, lemarad, nehéz megszerveznie tevékenységeit, elkerüli a tartós mentális
erőfeszítéseket, feledékeny, elveszti a dolgait, könnyen elvonják a gyelmét külső ingerek.
A hiperaktivitás jellemzői: a gyermek babrál, fészkelődik, elhagyja helyét amikor nem kéne,
rohangál, ugrál, mászkál, nehezére esik a nyugodt játék, folyton izeg-mozog, sokat beszél.
Az impulzivitást a külső és belső késztetések kezelésének zavara jellemzi: pl. hogy a
gyermek .) gyakran kimondja a választ, mielőtt a kérdés befejeződött volna, félbeszakít
másokat, nehézsége van a várakozással.
Az érzelem-szabályozás zavarának tünetei ugyancsak jellemzőek az ADHD-s gyermekre
és felnőttre, ilyen pl. az emocionális labilitás, az irritabilitás, a hirtelen, elhúzódó,
illetve eltúlzott, a gyermek és környezete számára kezelhetetlen reakciók.
A kivitelezés (végrehajtás) zavarának tünetei, melyek egyes szakemberek szerint a kórkép
lényegét képezik: a célirányos gondolkodás tervezés és céltartás, a viselkedés-szervezés,
ütemezés, priorizálás, az önmotiválás, önmonitorozás, rugalmas alkalmazkodás,
Járulékos zavarok
Az
ADHD-val
az
átlagosnál
jelentősen
gyakrabban
járnak
együtt
bizonyos
funkciógyengeségek, részképesség-zavarok, pszichiátriai kórképek. Ezek tünetei többnyire
egy időben jelentkeznek az ADHD tüneteivel, azokkal mintegy párhuzamosan, és ennek
folytán általában jól elkülöníthetők az ADHD következményeiként kialakuló másodlagos
zavaroktól, ill. pszichés vagy szomatikus kórképektől.
A
gyelemzavarral,
hiperaktivitással
gyakran
együttjáró
funkciógyengeségek,
részképesség-zavarok
Ezek a gyerekek teljesítményükben ingadozóak, nemcsak képesség-pro ljukban, hanem
ugyanazon funkciót illetően időben is hullámzóak, gyorsan elfáradnak, nem kitartóak.
Iskoláskorban nehezen alakul ki feladattudatuk, feladattartásuk, lassúak, kapkodók. A
teljesítményüket illetően nagy lehet a különbség, hogy kétszemélyes vagy csoportos
helyzetben végzik munkájukat. Nehezen tudnak egyenesen ülni, állandóan változtatják
testhelyzetüket.
Testsémájuk (perzisztáló sokszor ősi, hézagosan poszturális fejlett)
Ezzel zavarják tájékozódásuk, jobb-bal társaikat.
Irányok differenciálása bizonytalan. Verbális, vizuális emlékezetük gyenge. Szeriális észlelésük
(sorozatok megjegyzése, pl. hét napjai, hónapok, versek megtanulása) ugyancsak
gyenge. Az auditív diszkrimánáció, a beszédészlelés, beszédmegértés nehézsége gyakori,
ugyancsak gyakrabban fordul elő az expresszív beszéd zavara (pl. hadarás, dadogás).
Jellemző és igen gyakori a diszpraxia, a nagymozgások, nommozgások, grafomotoros
készségek ügyetlensége.
Iskoláskorban a tanulási készségek zavara: diszlexia, diszgrá a, diszkalkulia társulhat.
Amint elkezdünk rendszeresen érdeklődni iránta észlelni fogjuk, milyen sok esetben társul
valamilyen mértékű szenzoros integrációs zavar, elsősorban túlérzékenység tünete,
elsősorban az érintés-tapintás, szaglás, hallás, de a látás, mozgás-érzékelés területén is.
Ugyancsak jellemző a társuló (és nem következményes) alvászavar (elalvási zavar, pavor
nocturnus) aktuálisan vagy az anamnézisben.
Az átlagosnál jelentősen gyakoribb az
enuresis nocturna, az
oppozíciós elemek a
magatartásában, a kötődési zavar, szeparácios trauma, korai érzelmi trauma.
A figyelemzavarral, hiperaktivitással gyakran együttjáró pszichiátriai és szomatikus
kórképek
Emelkedett a pervazív (autisztikus) fejlődési rendellenességek előfordulása (20%), a
kombinált tic (3%) – a Tourettesek 32%-a ADHD-s is, a kényszerbetegség részleges vagy
teljes tüneteivel.
Az allergiás eredetű betegségek (ekcéma, krupp, asztma), táplálék-intolerancia, immun-
szabályozási zavar szintén gyakran megjelennek ezen gyerekek anamnézisében.
Következményes károsodások
Az ADHD funkciózavarai igen korán másodlagos károsodások kialakulásához vezetnek.
Az időben történő diagnózis és a megfelelő komplex és hatékony kezelés jelentős
mértékben megelőzheti a következményes kórállapotok kialakulását.
A másodlagos károsodások tünetei nagyon gyakran megtalálhatók az ADHD tünetei
mellett, szorosan összekeveredve velük. Az ADHD alaptüneteivel ellentétben, a
következményes patológiák elkerülhetők jelen ismereteink és terápiás lehetőségeink
birtokában.
Ugyanakkor, ha nem kezelik időben és megfelelő hatékonysággal az ADHD a másodlagos
betegségekkel együtt jelentős mértékben érintik, gyakorlatilag előre megmondhatóan, a
kezeletlen személy életét.
Legkorábban a sok teljesítmény-helyzetbeli frusztráció és a negatív környezeti
visszajelzések hatására bekövetkező önértékelési zavar jelentkezik.
Ezt követik a belső feszültségek halmozódásával a magatartásbeli és testi tünetek:
fokozott ingerlékenység és agresszivitás, alvászavar, szorongás, fejfájás, hasfájás,
hányinger stb.
Hamarosan kialakul a motiválatlanság, kedvtelenség, egy részüknél reménytelenség,
kilátástalanság, keserűség, másoknál fokozott düh, ellenszegülés, kriminalitás,
szerhasználat.
Hosszabb távon komoly magatartási, szocializációs, kapcsolati, valamint iskolai,
munkahelyi teljesítményproblémák, pszichiátriai zavarok (depresszió, szorongás: pánik,
kényszer, függőségek, alvás-, evés- ill. személyiségzavar) a kezeletlenek 80%-nál, testi
betegségek (túlsúly, koszorúér-betegség, cukorbetegség, magas vérnyomás) jelentkeznek.
Az élet utolsó negyedében fellépő degeneratív kórképekre is esékenyebbek.
A felnőttkor küszöbére érve az érintettek több mint 85%-nak van legalább egy
komorbiditása, 60%-ának kettő vagy több.
A tünetegyüttes képének változása a különböző életkorokban
Az ADHD-nak jellegzetes tünetei már egészen korai életkorban megjelennek. A
diagnosztikus kritériumok által megszabott mozgástere van a szakembereknek a kórisme
kimondásában, és a korai tüneteket, mint anamnesztikus adatot használjuk csak fel, ezzel
együtt egy tapasztalt szakember (vagy szülő) már akár csecsemő vagy kisgyermekkorban
is feltételezheti a tünetegyüttes meglétét.
A diagnózist leggyakrabban első-másodikos korban, illetve az iskolarendszerbeli (felsőbe,
középiskolába, felsőoktatásba lépés) majd életállapotbeli váltások környékén (saját lbra,
ill. munkába állás, első vagy második gyermek születése, gyermekes nők munkavállalása)
kapja meg a gyermek, serdülő, ill. felnőtt.
A tünetegyüttes jellegzetes változáson megy keresztül, legtöbbet a felnőttkor küszöbén
alakul.
A hiperaktivitás a kor előrehaladtával csökken, mozgékonyságot felváltja egyfajta benső
nyugtalanság, illetve az állandó tevékenykedésre való sürgető igény, a hipo-aktivitást
lomhaság, döntésképtelenség.
A figyelemzavar megmarad ill. súlyosbodhat, a munkamemória, a kivitelező funkciók
romlásával együtt, ami rontja az összeszedettséget, szervezettséget.
Az impulzivitás továbbra is rontja a cselekvések minőségét, kapkodóvá,
meggondolatlanná tesz, időnként búvópatakként viselkedik.
Ha a DSM-5 kritériumaira támaszkodunk, 15 éves korukban az érintettek 80-90 %-a marad
továbbra is ADHD-snak diagnosztizálható. 20 éves koruk után, a DSM kritériumok aapján,
a gyermekkorban diagnosztizáltak valamivel több, mint 50%-a diagnosztizálható továbbra
is ADHD-snak, ha a szakember által meg gyelt klinikai tüneteket tekintjük, 3-8%-a ha az
érintettek nehézségeikről adott spontán beszámolóira támaszkodunk, 46%-a ha a
szüleiket kérdezzük ki.
A leginkább megmarad a gyelemzavar, szétszórtság, a szervezetlenség, egyfajta benső
nyugtalanság szubjektív érzése és az impulzivitás.
A gyermekkori ADHD-sok 20 % felnőttkorára kinövi a diagnosztikus kritériumokat, illetve
kb. 30% -nál jelentős javulás áll be a munkahatékonyság és a hétköznapi kihívások
kezelése szempontjából.
Diagnózis és multimodális terápia
A diagnózis lépései
Klinikai interjú a szülőkkel, a gyermekekkel.
Korábbi vizsgálati eredmények, óvodai, iskolai véleményekértékelése.
Fizikális vizsgálat.
A viselkedés meg figyelése.
Gyógypedagógiai vizsgálatok, pszichometrikus tesztek fölvétele.
Gyógyszeres összehasonlító, kontroll vizsgálat pozitív diagnózis esetén
A szülőkkel való részletes beszélgetés a jelen állapotról, a gyermeki viselkedés
meg gyelése, valamint a korai anamnézis felvétele nagy jelentőséggel bír a diagnózis
megalapozásában.
Az ADHD-s gyerekek korai kórtörténetében vannak bizonyos jól meg gyelhető és
körülírható, megfogható, a korai fejlődés során észlelhető jellegzetességek, melyek ha
magas arányban szerepelnek, együttes előfordulásuk valószínűsítheti, ill. segítheti a korai
diagnózist, egyúttal jó előrejelzőként szolgál a gyógyszeres kezelés várható
hatékonyságát illetően.
Ezek közé tartozhatnak: nehezen kialakuló napi ritmus, nehezen megnyugtathatóság,
hasfájás, magas rá gyelés igény, izomtónus illetve mozgásfejlődési problémák, sz nkter-
kontroll eltérések , nom- és nagy mozgáskoordinációs nehézségek, alvászavarok, kortárs
csoportba illeszkedés nehézségei, rossz frusztráció-tűrés, stb.
A gyógypedagógiai, neuro-pszichológiai vizsgálatok részletes kiegészítő adatokkal
járulnak hozzá a teljes körű diagnosztika elvégzéséhez.
A teszt-vizsgálatok fontos információkat tárhatnak fel, mindazonáltal csak tájékoztató
jelleggel bírnak. A diagnózist mindig az egész klinikai kép alapján hozzuk meg.
Differenciál diagnosztikai megfontolások
Az ADHD tüneteihez gyakran keverednek hozzá különböző mértékben egyéb fronto-striato-
cerebelláris kórképek tünetei (ASD, OCD, Tic-Tourette); nemegyszer teljesítve a
diagnózisuk minden kritériumát. Különböző egyéb részképesség-zavarok is gyakrabban
társulnak az átlagos előfordulásuknál az ADHD-hoz, máskor viszont az ADHD magában
okoz olvasási, írási, számolási nehezítettséget. A részképesség-zavarok ADHD nélkül is,
de hozzá hasonlóan, sok másodlagos zavart okozhatnak (pl. önértékelés, motiváció stb.
területén).
Egyes pszichés problémák ugyancsak okozhatnak ADHD-hoz hasonló tüneteket (pl.
gyelmi problémákat, nyugtalanságot), ilyenek pl. az emocionális ill. hangulati zavarok,
egyéb magatartászavarok, szociális funkció-zavarok, melyek nem merítik ki a
gyelemzavar, hiperaktivitás diagnózisának jellemző kritériumait, és időbeli megjelenésük
és fennállásuk is többnyire jellemzően különbözik tőle.
A multimodális kezelés elemei
Az ADHD korszerű kezelése multimodális, azaz több módszer együttes alkalmazására
épül.
Ezek között vannak alaposan megvizsgált, tudományosan igazolt, hatékony kezelések,
mint a viselkedés terápia és a gyógyszeres kezelés.
Emellett, úgy tűnik, kiemelt jelentősége van a szenzomotoros fejlesztésnek, amit
hazánkban nagy számban és jó színvonalon művelnek is.
Meghatározó szerepe van a megfelelő beiskolázásnak, — két fő alapelvet kell itt jó
érzékkel és józan ésszel összeegyeztetni: a kis létszámú, speciális nevelési igényeket
gyelembe vevő oktatás és az integrált oktatás alapelvét.
Ezenkívül vannak még egyéb kiegészítő terápiás módszerek, amelyek hatékonyságáról –
bár gyűlnek, de még nem áll rendelkezésre elegendő adat.
Ilyen, többek között, pl. a neuro-feedback, a speciális ADHD coaching, egyes étrendi
kiegészítők, mozgásprogramok, ill. az esetek egy adott részében a diétás tanácsadásnak
és megszorításoknak is számottevő hatása lehet.
Felnőtt korban a gyógyszeres kezelésnek, a pszichoterápiának és az életvezetési
tréningeknek van jelentősége, a fent említett kiegészítő terápiás módszerek mellett.
Prognózis
Magyarországon jelenleg 70 ezer
atalkorú lehet érintett, minden általános és
középiskolai osztályban lehet legalább egy, közülük csaknem 50 ezer gyermek nem kap
semmiféle és kevesebb, mint 5000 kap adekvát egészségügyi ellátást.
Kezelés nélkül ezek a gyermekek a mai társadalomban hamar túlterhelődnek, szinte
kivétel nélkül önértékelési majd a motivációs zavar, később komoly életvezetési
problémák alakulnak ki náluk a tanulás, a közeli kapcsolataik, a munkahelyi- szakmai
pályafutásuk területén (az átlagosnál akár 3-5-ször gyakoribban), sokan elkallódnak
(nivellálódnak, bűnözővé válnak), és idővel többségüknél pszichiátriai kórképek
(depresszió, szorongás, személyiségzavarok, pszicho-szomatikus zavarok, szerfüggőség,
öngyilkosság) és testi betegségek (súlyos balesetek, nemi betegségek, koraszülés,
elhízás, magas vérnyomás) lépnek fel.
16 éves korukra 60 %-nak van még legalább egy diagnosztizálható pszichiátriai
megbetegedése.
A 18 év feletti ADHD-sok több, mint 80%-nak legalább egy pszichiátriai diagnózisa van
még , több mint 50%-nak kettő vagy több, és 35%-nak három vagy annál több pszichiátriai
betegség társul még az ADHD-hoz ráadásként.
Kezelés nélkül másodlagosan kialakuló pszichiátriai zavarok
magatartászavar, leggyakrabban oppozíciós
szorongásos zavarok
hangulatzavar (többnyire depresszió)
személyiség zavar (AS,BPD)
szerfüggőség
pszichotikus zavarok
Megfelelő, időben adott, célzott támogatással mindebből sok megelőzhető, ki tudják
bontakoztatni és mások javára is használni adottságaikat, jellemző jó tulajdonságaikat,
mint az empátia, segítőkészség, gondoskodás, a nyitottság, lelkesedés, az önzetlenség és
jó szociális érzék, a jó intuíciós képesség és kreativitás, az önállóság, a nemegyszer átlag
feletti memória, az érett gondolkodásmód, erkölcsi érzék, a fejlett humorérzék és a
verbális intelligencia.
