Az ignáci pedagógiát összefoglaló, 1998-ban megjelent A Jezsuita Nevelés Jellemzői és
az Ignáci Pedagógia című könyv fejezeteinek elérhetővé tételével szeretnénk minél
többekhez eljuttatni a nyugati oktatási rendszereket évszázadokon át meghatározó
jezsuita nevelési szemléletet.
Előszó
Az Előszó röviden ismerteti a könyv elkészülésének történetét és menetét.
Bevezető megjegyzések és Első Fejezet
A jezsuita nevelés elvi alapjait olvashatjuk részletezve ebben a fejezetben. Az ignáci
pedagógiai kiinduló pontja, alaptétele Isten létezése, az Ő jelenléte életünkben és a
világban – ez a gondolat adja az egész ignáci nevelési koncepciót átható vallási
dimenziót. A nevelő tevékenység során Isten jelenlétét keressük a megismerhető világ
minden részletében, így a jezsuita nevelés alapja a vágy az egész teremtett világ
megismerésére és nyitottság kultúra és hit közötti párbeszédre. Így a nevelés egyben a
hitre nevelés is, apostoli munka.
Második Fejezet
A második fejezet alapfeltevése, hogy az Isten is minden embert személyesen ismer és
szeret és az erre a szeretetre való válaszkészség minden ember hivatása. Ebből a
gondolatból kiindulva a jezsuita nevelés alapvető jellegzetessége a „cura personalis”, azaz
a személyes törődés, tehát a diákok és tanárok között fontos a személyes kapcsolat, ami
lehetővé teszi, hogy minden növendéknek az egyéni képességeinek és személyisége
sajátosságainak megfelelő ütemben fejlődjön és érjen el eredményeket egész élete során.
Harmadik Fejezet
Ebben a fejezetben az Isten szeretetére adott szabad válaszhoz vezető lépéseket látjuk. A
szabadság eléréséhez szükséges önmagunk mély megismerése és eltávolodás a
bennünket megkötő ragaszkodásoktól. A szabadság eléréséhez szükséges, hogy ismerjük
a minket körülvevő valóságot szabadon az előítéletektől és szűk ideológiáktól. A valóság
ismerete jelenti a bennünk és körülöttünk lévő valóság mozgató hatásainak ismeretét és
felismerését is.
Negyedik Fejezet
Ignác világképének központjában Krisztus áll, aki az emberlét példája, így az ignáci
pedagógiának is az célja, hogy a diákok úgy találkozzanak Krisztussal, mint baráttal és
vezetővel. A fejezet részletesen fejti ki azt, hogy a növendékek igazán krisztusivá váljanak,
szükségük van lelkipásztori gondozásra, imádságra, istentiszteletre, melyet a jezsuita
iskola biztosít a diákok számára.
Ötödik Fejezet
A jezsuita nevelés egyik alap gondolata, hogy a megszerzett ismereteket cselekvésre kell
váltani, hatást kifejtve a környezetünkben. A Jézus Társaságának küldetése a hit
szolgálata, ami Krisztus követő tettekre sarkall. A nevelés segíti, hogy a diákok felismerjék
egyéni értékeiket és ezeket használják a közösség javára, másokért élő emberekké
váljanak. A jezsuita nevelés különös gyelmet szentel a szegényeknek. Helyet kínál
számukra az intézményeiben és alkalmat teremt a diákoknak, hogy megismerjék a
szegények életét és szolgálják őket.
Hatodik Fejezet
Ignác elgondolása szerint az emberek az Egyházon keresztül adnak választ Krisztus
hívására. Ezt szem előtt tartva a jezsuita iskola célja, hogy a nevelés során az Egyházhoz
és tanításához hűséges nevelők tanítása és tanúsága által a diákok Jézus Krisztus
példájára másokért élő, jellemes, érték-orientált személyek legyenek. A fejezet kifejti, hogy
az iskola önmagában is egyházi szolgálatot lát el a neveléssel, de azon kívül is jelen van a
helyi polgári és egyházi közösségben, ahol tevékenyen szolgál. Ebben a folyamatban a
diákok is alkalmat kapnak az egyházi élet konkrét megtapasztalására.
Hetedik Fejezet
Kiválóságra és mindig többre törekvés jelentése a jezsuita nevelésben: az ignáci MAGIS
elvének célja minden ember egyéni képességeinek legteljesebb kifejlesztése. Ez nem csak
az iskolai évekre vonatkozik, cél a fejlődés motiválása és folytatása egész életünk során,
és az elért képességek gyümölcsöztetése mások javára. A jezsuita nevelés támogatja és
ösztönzi a kiválóságra való törekvést, de elsősorban mások javára és Isten országának
szolgálatában.
Nyolcadik Fejezet
A jezsuita nevelés alapvetően közösségileg működik. Az iskola olyan rendszerként jelenik
meg a fejezetben, ahol fontos szerepet kap a jezsuita közösség, az igazgató tanács, a
tantestület tagjai, a diákság, a szülői közösség, valamint a végzett diákok és a támogatók.
A fejezet körüljárja, hogy a rendszer különböző szintjein hogyan valósulhat meg a laikusok
és a jezsuiták együttműködése.
Kilencedik Fejezet
A jezsuita nevelés során az intézmények a célkitűzéseket leginkább elősegítő
módszereket és eszközöket választják, és ha szükséges, változtatnak a korábbi gyakorlatokon. Ehhez rugalmasság és képzelőerő kell, de az elvi megfontoláshoz
szükséges szempontokat pedig az intézmények vezetői megtalálják a rendi
dokumentumokban. Az új utak keresését és a közös célkitűzésekhez való ragaszkodást
segíti, ha az ignáci pedagógiai elvek szerint működő iskolák egymásra gyelve, egymást
támogatva működnek. A folyton változó világban szükséges a tanárok és nevelők
folyamatos továbbképzése és személyes fejlődés segítése. A valódi együttműködés
érdekében szükséges, hogy a laikusok ismerjék a jezsuita rend történetét, az ignáci
pedagógiai alapelveit és gyakorlatát és a jezsuiták ismerjék a laikus munkatársak életét,
tapasztalatait és szempontjait.
Tizedik Fejezet és Befejezés
Az utolsó fejezet a jezsuita pedagógia néhány jellemzőjét ismerteti, amit Ignác szoros
összefüggésbe hoz a lelkigyakorlatokkal, összehasonlítva a lelkigyakorlat vezetőjének és
végzőjének kapcsolatát a tanár-diák kapcsolattal. A fejezet lezárásaként A
Rendalkotmányból és a Ratio Studiorum-ból idéz néhány utasítás, mely a jezsuita
pedagógia gyakorlati alapjait határozza meg.
I. Függelék:
Az első függelék először bemutatja Szent Ignác életútját, majd leírja azt a folyamatot,
ahogy Jézus Társasága nevelői munkára vállalkozik. Végül rövid történeti áttekintést
kapunk arról, hogy Szent Ignác halálát követően hogyan alakult a jezsuita nevelés és
hogyan született meg az ignáci pedagógia alapját képező Ratio Studiorum.
II. Függelék:
A második függelékben egy összefoglaló vázlat foglalja össze Ignác lelkiségi
szemléletmódját és a jezsuita nevelés jellegzetességeit.
