Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által 2013-ban kiadott Érdemes beszélni róla… Szülőknek a kábítószer problémákról című könyv Mit tehet a szülő? című fejezetében olvasható néhány megfontolás, mely tanácsot, ötletet nyújthat azoknak a szülőknek, akik már nemcsak gyanakodnak, hanem valamilyen bizonyságot is szereztek gyermekük droghasználatáról, amellyel kapcsolatban esetleg már segítő intézményhez is fordultak.
„Az alábbiakban következzék néhány megfontolás, mely tanácsot, ötletet nyújthat azoknak a szülőknek, akik már nemcsak gyanakodnak, hanem valamilyen bizonyságot is szereztek gyermekük droghasználatáról, amellyel kapcsolatban esetleg már segítő intézményhez is fordultak. (A tegező megszólítás magyarázata: az alábbiakat már érintett, önsegítő csoport tagjaiként rendszeresen találkozó szülők üzenik mindazoknak a szülőtársaknak, akik a tehetetlenség, bizonytalanság állapotában vannak.)
1. Fejtsd ki világosan a droghasználatra vonatkozó nézeteidet akkor is, ha teljesen bizonyos, hogy gyermekednek semmi dolga nem akadt a kábítószerekkel! Ez azért szükséges, hogy gyermeked tisztában legyen szülei ezzel kapcsolatos határozott véleményével, akár használ kábítószert, akár nem. Légy nyugodt és tárgyilagos, ne prédikálj, és ne kelts pánikot!
2. Próbáljatok megállapodni abban, hogy a kábítószerekről a későbbiekben is a kölcsönös támogatás jegyében fogtok majd beszélgetni! Ha a drogokról akarsz beszélgetni gyermekeddel, tájékozódj azokról a szerekről, amelyekhez lányod, fiad hozzájuthat!
3. Ha arra gyanakszol, hogy gyermeked kábítószert fogyaszt, ne vádaskodj, ez általában csak a tények tagadásához vezet. Üljetek le, beszélj nyugodtan a sejtésedről: Oszd meg vele aggodalmadat éppúgy, mint azt a személyes meggyőződésedet, hogy a droghasználattal rossz útra lépett! Próbáld a beszélgetést nyugodt mederben tartani, ésszerűen vezetni úgy, hogy mindketten nyitottak tudjatok maradni a másik fél iránt! A felfokozott érzelmek, a dühös kitörések gyakran a szülő gyermek közti kommunikáció idő előtti megszakadásához vezetnek.
4. Ha bebizonyosodott, hogy gyermeked kábítószert használ – ennek fizikai, vagy lelki tüneteit észleled, illetve drogfogyasztásra utaló tárgyakat találsz nála –, egyértelműen nyilvánítsd ki a drogozásra vonatkozó nézeteidet, és fogalmazd meg, mik azok a következő lépések, amelyeket kész leszel megtenni, ha továbbra is folytatja a drogozást! Határozottan jelentsd ki, hogy kész vagy következetesen betartani a felállított szabályokat! Az üres fenyegetőzésnek semmi értelme. Meg se próbáld megváltoztatni gyermeked droggal kapcsolatos nézeteit, hiszen szempontjai elkerülhetetlenül különböznek a Tiédtől. Ne véleményének, meggyőződésének megyáltoztarásalegyen a cél, hanem az, hogy viselkedése változzék meg – azaz szüntesse be a fogyasztást! Persze, nem sok értelme van gyermekedet akkor győzködnöd. amikor éppen részeg vagy beállt állapotban van, várj ezzel néhány órát!
5. Próbáld meg fenntartani a jó viszonyt gyermeked tanáraival! Érdeklődj iskolai előmenetele iránt, igényeld, hogy a pedagógusok rendszeresen beszámoljanak tanulmányi eredményeiről, társas viselkedéséről! Gyermeked is tudjon az iskolával való jó viszonyodról, hogy érzékelhesse a szülő-tanár koalíció működését, és tudja, hogy iskolai teljesítménye és viselkedése szülei számára átláthatóak!
6. Gyermekedet sohase minősítsd drogosnak! Ne feledd, a szülőnek nem a gyermek jellemvonásaival kell foglalkoznia, hanem a viselkedésével, a drogfogyasztó viselkedésével! A gyanú, hogy gyermeked kábítószert használ, rémületet, dühöt és a félelem számtalan árnyalatát hívhatja elő. Ebben az esetben is az a legfontosabb, hogy megőrizd nyugalmadat, és ne mondj ki olyasmit, mely tovább mélyítheti a kettőtök közötti szakadékot!
7. A gyermekeddel való beszélgetések legfőbb célja mindig az legyen, hogy megértesd vele: noha nagyon ellenedre van a viselkedése – azaz a droghasználata –, ezt el is utasítod, ennek ellenére szereted és szeretni fogod őt magát, és éppen emiatt keményen be fogod tartani azokat a szabályokat, melyeket kilátásba helyeztél arra az esetre, ha folytatja a drogozást.
8. lsmerd meg gyermeked barátait, a barátok szüleit, tudd, hogy gyermeked hol, kivel tölti idejét, tájékozódj, hogy a bulikon felnőtt is jelen van-e? Ismerd meg és beszélgess a szülőtársakkal! Ha szükséges, ismerkedj meg velük személyesen, hívd fel őket telefonon! Minden szülőnek fontos, hogy gyermekeik ügyében kölcsönösen támogassák egymást. Gyermeked tudjon róla, hogy beszélő viszonyban vagy barátai szüleivel! A titkolózás bizalmatlansághoz vezet.
9. Ne vállald át gyermeked drogozásának, alkoholizálásának felelősségét! Ebbe az iskolai hiányzások igazolása, a probléma család, rokonok előtti rejtegetése is beletartozik. Ne akard helyette megoldani a viselkedése okozta zűrzavaros helyzeteket, ez nem a Te dolgod! Minél kínosabbak a drogos viselkedés következményei, annál kívánatosabb lesz a változtatás.
10. Gyermeked drogos problémái miatt fordulj bátran szakemberhez segítségért! Képzett tanácsadók segíthetnek a szülő-gyermek közti kommunikációs csatornák újbóli megnyitásában már azzal is, hogy semleges közeget biztosítanak mind a szülőnek, mind pedig a gyermeknek érzéseik kifejezéséhez. A szakemberek ráadásul a kábítószer-használat miatti általános és családi feszültségeket is enyhíteni tudják.
11. A legfontosabb, hogy ne veszítsd el a fejed – ne engedd át magad a kétségbeesésnek! Ha ura maradsz érzelmeidnek, akkor Teleszel a viszonyítási pont magad és mások számára, és ez lehet a további változások kiindulópontja. Végül pedig ne feledd: tartásod megőrzésével saját lelki egészségedet is megóvhatod!
Vett-e már észre olyan jeleket, amelyek miatt gyanúja támadt, hogy gyermeke valamilyen szert használt?
Kinek tárta föl aggodalmát?”
Teljes könyv elérhető például itt: Érdemes beszélni róla… Szülőknek a kábítószer-problémákról
