Konferencia a pedagógusi hivatás megerősítéséről
Párhuzamos univerzumban élnek, vagy csak ostobák? Hősiesség ez, vagy hübrisz?
A pedagógusi elhivatottság megerősítéséről szóló konferencia éppen most? A magyarországi helyzetet és a tanári pályával, az oktatási rendszerrel kapcsolatos kritikákat és indulatokat ismerve, sokakban felmerülhetnek ezek a kérdések.
“Meghívtál, hogy vízre lépjek” címmel a tanári hivatás megerősítéséről rendezett nemzetközi konferenciát az Ignáci Pedagógiai Műhely a Párbeszéd Házában Budapesten és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban (JEZSU), Miskolcon november 10-én és 11-én. A budapesti találkozóra az ország számos városából is érkeztek, valamint több százan csatlakoztak online, Miskolcon pedig a gimnázium százfős tanári kara volt jelen. Sandra Chaoul a Discerning Leadership (Megkülönböztetés a vezetésben) nevű ignáci lelkületű vezetőképző program kísérleti hálózatának vezetője, a konferencia keynote előadója valamint a JEZSU tanárai és az IPM által meghívott szervezetfejlesztő és tréner szakemberek a tanári hivatás megerősítésének – a jelen helyzetben is működőképes, hagyományos és innovatív módjait járták körül a konferencia résztvevőivel.
Tanári pálya mint vízenjárás? A libanoni származású előadó sem tartotta túlzásnak a bibliai hasonlatot, hiszen országában az infláció úgy ellehetetlenítette a tanárok életét, hogy egy tankolásra sem elég a havi fizetés. Miből merítenek erőt a libanoniak, miben reménykednek az életük elején járó fiatal pedagógusok itt, Kelet Európában, és milyen erőforrásokhoz nyúlnak a középkorú, vagy még idősebb tanárok?
Egyáltalán, mi az, ami miatt a pedagógusok mégis úgy érzik, érdemes tovább kísérni, segíteni a fiatalokat?
A cinikus válasz az szokott lenni, hogy mert biztos lúzerek és nem képesek semmi másra, de azért tudjuk, hogy ez nem igaz. Erről adott tanúbizonyságot három pályája elején járó tanár, két JEZSU-s öregdiák: Gloviczki Sarolta gyógypedagógus hallgató, Simkó Krisztián a miskolci jezsuita gimnázium (JEZSU) tanára, valamint a lengyel vendég előadó, Marcin Musial a krakkói Kostka jezsuita gimnázium tanára. A három fiatalról megtudtuk, tudatosan döntöttek az iskola mellett. Marcin az üzleti életből érkezett, jelenleg társadalomtudományt és történelmet tanít, valamint marketing és grafikai tervező tudását állítja az iskola szolgálatába. Krisztián a fenntartható fejlődés és környezetvédelem területére szakosodott, és elkötelezetten foglalkozik a digitalizálással és az oktatás hatékonyságának növelésével. Saci pedig, bár tudja, hogy milyen elenyésző társadalmi megbecsülésre számíthat, hiszen SNI-s (speciális nevelési igényű) tanítványai lassabban érnek el szerényebb eredményeket, úgyhogy valószínűleg nem kerülnek semmilyen dicsőséglistára, egyetemi tanulmányai mellett hátrányos helyzetben lévő tanulókat érintő pályaorientációs kutatást végez és fejlesztő módszerek kifejlesztésén dolgozik.
Amikor megkérdezték, mi tartja meg választott hivatásában, így foglalta össze: “A munkám soha nem lesz unalmas, mindig komoly, hasznos, és van értelme.”
Megtalálni a mélyebb értelmet a valóságban – A párbeszéd, mint a hivatás megerősítő ereje
A konferencia kulcsszava: értelmet találni. “Ha elkezdjük megfogalmazni, mire vágyunk, azt vesszük észre, hogy ajtók és utak kezdenek megnyílni számunkra. Egyre könnyebben észrevesszük a lehetőségeket.” Sandra Chaoul a nagyvállalatok pénzügyi világát hagyta maga mögött tizenkét évvel ezelőtt, hogy mélyebb értelmet találjon az életében. Egyéneket, csoportokat és vallási gyülekezeteket kísér Libanonban, Szíriában és Európában, és 2015 óta működik együtt a Jézus Társaságával. Szakértelme a megkülönböztetés tereinek kialakításában, valamint a fejlődést és növekedést támogató beszélgetések és kapcsolatok ápolásában rejlik.
Küldetésének tekinti, hogy ötvözze a vezetést a csenddel, az imával és a párbeszéddel. “Ha értelmet akarunk találni az eseményekben érdemes elősegíteni a párbeszédet önmagunkkal, egymással és a világgal. Nem arról van szó, hogy letagadjuk a problémákat, hanem hogy hangot adjunk a szenvedésnek és kreatív módon keressük a megoldásokat. Fontos, hogy megfogalmazzuk a sérelmeket és együtt gondolkodva megtaláljuk, hogyan van jelen és mit tesz Isten abban a helyzetben.”
Sandra szerint a szenvedés serkenthet cselekvésre, vagy várakozásra. “A vezetők szinte automatikusan azon kezdenek gondolkodni, hogyan tudok segíteni, mit lehet változtatni. Ám amikor darabokra hullik a világunk, mint például a 2011-es bejrúti robbanás után, az nem az akciótervek ideje; Libanonban az egész lakosság várakozásra kényszerült. A hit ad erőt ahhoz, hogy várakozni tudjunk. A párbeszéd, a csend és a hit olyan erőforrások, melyek megakadályozzák, hogy az erőszakra erőszakkal válaszoljunk és olyanná váljunk mint az elnyomó. Hogy hűek tudjunk maradni önmagunkhoz”
Jógyakorlatok, hogy ne égjünk ki
Belső szabadság, folyamatos megújulás, tudatos jelenlét, érzelmi intelligencia, pozitív gondolkodás, konfliktuskezelés, az iskola jövője – ezek voltak a délutáni szekcióülések témái. A szekciókat vezető tanárok, trénerek és szakemberek olyan jógyakorlatokat osztottak meg, melyek segíthetnek új nézőpontból rátekinteni a helyzetekre, megtalálni azokat a külső és belső erőforrásokat, melyek újra energizálhatnak bennünket, segítőket.
Megéri részt venni a jövő formálásában
Vízi Elemér SJ a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartományának provinciálisa így fogalmazott: “A konferencia célja közelebb hozni egymáshoz azokat a szakembereket, akik a fiatalságot szolgálják. Lehetőség, hogy együtt gondolkodjunk, együtt növekedjünk a hitben és a hivatásunkban.”
A jezsuiták idén pontosan 475 éve foglalkoznak oktatással és neveléssel, ez alatt a majd 5 évszázad alatt bontakozott ki az ignáci pedagógia. Ez az idő arra is elegendő volt, hogy világosan kirajzolódjon, milyen erő rejlik a fiatalok nevelésében, vagyis a jövő formálásában. Ha a tanári pályát a vízen járáshoz hasonlítjuk, ez nem a nehézsége vagy lehetetlensége miatt van. A tartományfőnök szavaival: “Péter bátran kilépett a vízre, és amíg Jézusra tekintett, vele kapcsolatban maradt, addig nem is süllyedt el. Az Ignáci nevelés célja a tudás átadása mellett, segíteni az embereket, hogy megtanulják ezt a kapcsolatot, hogy az életükben együtt haladjanak és biztonságban legyenek Jézussal.”
(Szelenge Judit)
Foto: Bazsika Eszter, Szelenge Judit
A konferencia sikeres megvalósításáért köszönet a rendezőknek, a támogatóknak és a résztvevő szervezeteknek :
Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
Nemzeti Tehetség Program
Ignáci Pedagógiai Műhely
Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda (JEZSU)
Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium
Előadók:
Sandra Chaoul (Discerning Leadership)
P. Elek László SJ (JTMR, IPM, JEZSU)
Dr Demjén Péterné Rivasz-Tóth Kinga (JEZSU, IPM)
Buzáné Kiss Judit (JEZSU)
Csizmarik Irén (JEZSU)
Gloviczki Sarolta (ELTE BTK)
Simkó Krisztián (JEZSU)
Marcin Musial (Kostka Jezsuita Gimnázium, Krakkó )
Liska Márton (jogász, tanár, tréner)
Prihoda Gábor (kulturális antropológus, szervezetfejlesztő, tréner)
